illatok

Port ver lépésem,
fut az út alattam,
tekintetem körbehordozom...
megnyugszik a színeken, formákon,
körülölel a virágok illata.
Isten így néz minket:
Tekintetét rajtunk hordozza,
megnyugszik emberségünkön,
Neki adott imáink, tetteink szállnak Hozzá,
a mi illatunk öleli körül Őt.

csak úgy

Bandukolni a pusztában, rúgni a port, és örülni minden kavicsnak...
Derülni azon, hogy megijedsz, ha a kavics elfut, merthogy gyík...
Leülni egy kiszáradt fa törzsére pihenni...
S megvendégelni az arra járó vándort...

S végül elérkezni Istenhez :)
Aki leültet, Vacsorára hív, és Forráshoz vezet...

puszta

A puszta nem kietlenség, ott maga az Úr van!

 

"Ez az a nap..."

 

"Az a kő, amelyet az építők megvetettek,
az lett a sarokkő.
Az Úrtól lett ez,
csodálatos a mi szemünkben.
Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt,
vigadozzunk és örüljünk ezen!"
Zsoltárok 118,22-24

  

nézem

Nézem az embert, ki vállán fát cipel,
nézem izzadságát, vérrel keveredik,
nézem erejét, megbotlik megint,
nézem testét, a magasba feszítik.
Nézem szemét, védőn átölel,
nézem szemét, Atyjához emeli,
nézem száját, Atyjához suttog...
nézem... a testet... Szívéből fakadó vért és vizet...
s felismerem az Istent.