lábam előtt mécses

Zsoltár 119, 89-96

"URam, igéd örökké megmarad,

szilárdan, akár az ég.

Nemzedékről nemzedékre

megmarad igazságod.

Megszilárdítottad a földet, ezért áll.

Döntéseid szerint áll ma is,

mert téged szolgál a mindenség.

Ha nem törvényed gyönyörködtetne,

elpusztulnék nyomorúságomban.

Sohasem felejtem el utasításaidat,

mert azokkal éltetsz engem.

Tied vagyok! Szabadíts meg,

hiszen utasításaidat kutatom.

Arra várnak a bűnösök,

hogy elpusztíthassanak,

de én intelmeidre figyelek.

Látom, hogy vége lesz

mindennek, ami megvan,

de a te parancsolatod végtelen."

szívemben ősz van
sárguló szárnyakon visz tova,
a haldokló természet 
utolsó sóhaja