2009. június 15., hétfő
fájdalom és gyémántok
Régi sebek,
friss fájdalommal égnek,
régi élmények,
élénk színekkel élnek.
Tetteim halottak lettek,
szavaim semmivé sínylettek.
Szenvedésem el nem mondhatom,
mellettem senki - kivel megoszthatom.
Szememből ezernyi gyémánt cseppen,
így talán újra értékes lehettem.
Mária vigasztal szavak nélkül,
Mennyei Édesanyám érintése mélyül.
Lágysága mint tavaszi szellő,
elfújja bánatom szívemből.
post it :
élet hangja
,
vers
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
1 megjegyzés :
Jé, érzem az illatod. :c))) erre varrjon valaki gombot.
- Céline
Megjegyzés küldése