Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Antoine de Saint-Exupery

amikor gyülekeznek a felhők

 

 

 

választás

Az óramutató újabbat kattan,
távolság egyre nyúlik,
az árnyékom szökik
a nappal a látóhatár alá.
Fájdalomvihar tép,
szívem-lelkem vérzik
lassan erőm is fogyatkozik
éjjel majd felhők jönnek.
Sötétségben telnek a percek,
talán megszökhetnék egy távoli tájra,
csábít a percek pergő kavalkádja,
egyedül maradnál, Uram, nem megyek...
maradok..
pirossá váló kendővel,
törlöm a cseppeket arcodról.

szív

Örül a lelkem,
ha szívemmel Szívedet érinthetem.
S ujjong a Lelked,
ha szívem Szívedbe merülhet.
Lelked lehelted testembe,
dobbanást Szívedből szívembe.
Szentséges Szív a Tied,
egy darab szívem Belőled.

kert

kellemes nyári este
langyosan simogat a szél
egy égő gyertya az asztalon
fénye táncot jár szememben
egy pohár vörösbor
íze s színe eggyé válik velem
tücskök ciripelnek
dallal ajándékoznak meg
bár a kertben telnek e percek
béke szigete most szívemnek

gyengeség

gyenge vagyok
olyan gyenge...
Te felemelsz
gyengéden teszed
karod erős
kereszt súlyát bírta
egészen közel
felemelsz Magadhoz

illat

Illat vagy
s illat vagyok,
Ég felé szálló illat.
Illatozó virágok
Isten oltárán

a lélek tragédiái

"Mondják, hogy az a lélek egyik legnagyobb tragédiája, ha vallásos érzékkel születik bele egy olyan világba, ahol a hit már nem lehetséges. Vajon ugyanilyen nagy tragédia, ha valaki vallásos érzék nélkül születik bele egy olyan világba, ahol lehetséges a hit?"

Julian Barnes: A napba nézve