választás

Az óramutató újabbat kattan,
távolság egyre nyúlik,
az árnyékom szökik
a nappal a látóhatár alá.
Fájdalomvihar tép,
szívem-lelkem vérzik
lassan erőm is fogyatkozik
éjjel majd felhők jönnek.
Sötétségben telnek a percek,
talán megszökhetnék egy távoli tájra,
csábít a percek pergő kavalkádja,
egyedül maradnál, Uram, nem megyek...
maradok..
pirossá váló kendővel,
törlöm a cseppeket arcodról.