2009. augusztus 15., szombat
tanács
mikor nagyon szeretünk valakit, már nem akarunk róla beszélni, mert szavak nem elégségesek az érzés magasztosságának kifejezésére...
mégis a másik összeroskad, mert nem hallja, hogy szeretjük
mi is magunkba roskadunk, ha nem halljuk: szeretlek!
ez nem érzelgősség
egyszerűen így működünk...
Istennek hányszor mondod egy nap: szeretlek
Ő mindig mondja, állandóan: SZERETLEK
hogy nem hallod?!
ha folyamatosan beszélnek hozzád, nem fogják meghallani, ha mondasz valamit...
próbáltál már csendben, szótlanul RÁfigyelni?
post it :
élet hangja
,
Isten
,
szeretet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
1 megjegyzés :
"... Szűzies és tiszta, mégis emberi szeretet, igazi szeretet, mely azonban nem tűrheti meg a legkisebb tévelygést, a legcsekélyebb szennyeződést sem, mert végső célja Krisztus, Jézus Krisztus, a végtelenül tiszta Ember. Megtanulni így szeretni Istent, Atyánkat, aki olyan bensőségesen jelen van lényünk legmélyén, megtanulni így szeretni minden embert, külön-külön mindegyiket, mint barátot, mint igazi testvért, megtanulni így szeretni: ez egész keresztény életünk, s ha ez nem sikerül, nem vagyunk valóban istengyermekek, nem vagyunk igazán Jézus Kistestvérei. Azt merném mondani, hogy életetek egyetlen problémája: megtanulni szeretni. S ez a tanulás sohasem fejeződik be, mert Isten nem akarja, hogy bármi határt szabjunk e szeretetnek. Határtalanul kell növekednie, mint ahogy Krisztus szívében határtalan volt Isten szeretete." René Voillaume
Megjegyzés küldése