2010. augusztus 15., vasárnap
kiáltok
Mint gyermek kiáltok hozzád,
mint gyermek vágyom ölelésed,
remegőn sóhajtok utánad,
dobbanó szívvel kereslek téged,
csak a takaró ölel hidegen,
s szemem messze réved,
már remegve fúl el hangom,
szemem cseppjei mossák arcom,
s könnyem fátyolán át
újra felismerem Arcod.
post it :
élet hangja
,
Isten
,
várakozás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése