2010. december 13., hétfő

szótlanul


Szótlanul állok
csendben várok
sistergő könnyeim
párafelhőként ölelnek
borítanak be engem
Uram vigyél el...

Kevés vagyok szeretni
kevés vagyok mosolyt fakasztani
kevés vagyok ölelni
kevés vagyok örömöt szerezni
kevés vagyok adni.
Uram, vigyél el...
tehetetlenségem érzem
kevés vagyok élni...

Nincsenek megjegyzések :