tengerre vágytam, amióta megszülettem,
most vakító vásznam feszül szélnek,
föld nélkül szánt fatestem,
delfinekkel úszom versenyt,
repülök az albatrosszal,
dacolok a viharokkal,
hozzáértő kezek irányítanak engem...
megtört büszkeségem a sziklákon,
léket kaptam bátor szavakon,
recsegve dőltek árbocaim,
szakadtak vitorláim...
álmodom még néha a tengerről,
vízen hányódó fadarab vagyok talán,
óceán-áztatta megmunkált farönk,
de eltűntek a kezek, a delfinek s albatroszok...
árva kis csónakként hánykolódom a tavon,
oldalam algás, padom mohás,
s te mégis eljössz hozzám,
leülsz mellém a parton,
s vitorlásnak álmodsz engem,
duzzadó vitorlákkal úszva a tengeren...
nem álmodom már vitorlákról és hullámokról,
te itt vagy velem,
elringatlak szelíden...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése