Minden egy novemberi első reggelen kezdődött. A mentőautó éles vijjogása verte fel a vasárnap hajnalban szendergőket. Szokásos Mindenszentek napjára készültek... én meg úgy döntöttem, jó lenne már megnézni azt a "másvilágot". Mocorogtam... közben a sofőr rátaposott a fékre... Nagytarcsa, sorompó, akkor még régi-tekerős volt... eltelt tíz perc már és sehol vonat, sehol a bakter... sofőrünk kiordibált a jeges természetbe:
"ha ez az asszony megszül itt nekem, megverem magát! Húzza föl a sorompót!"
Felhúzta... beértünk a kórházba. Úgy gondoltam, már látni akarom azt a fényt amiről annyit meséltek.
Komplikáció... nem adtam fel... küzdöttem... kibújtam és felordítottam:
"levegő! fény! ez a mennyország!"
Félfüllel elkaptam ám a doktornő szavait:
"te nagyon szerencsés leszel az életben!"
...teltek az évek...
A szerencsét közben felváltotta: ISTEN.
Ő lett életem központja!
..mást nem is kell tudnod rólam :c)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése