Titok

Wass Albert: Titok


Komor, fenséges sziklabérc fokán
márványba vésve áll egy nagy titok...
Hiába kérdi bárkinek fia,
a szirt örökre hallgatag, konok.


Körös-körül éles tarajok nyúlnak,
összeolvad ember, állat vére,
s akit kísért a rejtelmes homály,
szörnyű halál lesz annak büntetése...


Én láttam egyszer, sötét éjszakán
átvillanni hóvihar felett;
a felvésett mondatból csupán
egy szócskát értettem meg: szeretet...


A természetben ennyit megtaláltam,
miért küzdöttek hosszú századok...
Komor, fenséges sziklabérc fokán
márványba vésve áll a nagy titok...

versike

kongó pattogással ütődik falnak hangom,
a kis kuckót végtelen semmi tölti meg,
a kacagás észrevételen elmúlt,
köd borítja be a sír-boltozatot,
gyengén-némán ülök benne,
szorongatok egy foszló árnyat,
s várom a tavaszt...
felmelegítsen réveteg hangulatomból

Ruth könyve 1,16-17

Testvéremnek

"... ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!"

Ruth könyve 1,16-17