vallomás

Tengernek visszhangzó
hullámai verődnek sziklafalnak,
a morajlás mélyről tör felfelé,
mégis hangja erőtlenül oszlik szét.
Kiáltások hangzanak el némán,
érintések futnak semmibe,
fülem befogják, 
kezeimet lekötik.
De lelkem szabad Uram,
s én Hozzád emelem szüntelen,
dicsőségedet zengem
minden elhagyatott léleknek.