Meggörnyedt háttal mentem előre,
sietvén-lassan kerülgettem a hópihéket,
s azok kacagva lágyan alálibbenve
megültek szempilla-végeimen.
Elhomályosított tekintettel
róttam sétám úton-járdán,
fújkálván-olvasztván a fehérséget
mely lemosván arcom elolvadt egészen.
Végignéztem a fehér lepellel
bevont ébredező természeten,
s már egyenesedvén lépdeltem
tefeléd, URam.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése