2014. december 1., hétfő
jegesedve
Hullnak, hullnak a cseppek,
mígnem páncéllá merevednek,
kemény, megfagyott kéreggé válnak,
utat rajta keresztül már nem találnak.
A kietlen róna jégtengerré válik,
az erdő állóképként fázik,
megfagyott csúcsok növekednek,
a föld felé törekednek.
Jégen keresztül élénkek
a színek, alakok és tömegek,
csak az illatok maradnak burába zárva,
szépségüket hidegen konzerválva.
post it :
élet hangja
,
puszta
,
természet
,
vers
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
1 megjegyzés :
szép!
Megjegyzés küldése