2009. augusztus 31., hétfő
csepp
cseppen egy csepp
koppantja a cserepet
cseppen egy csepp
kongatja az üres vödröt
gurul egy csepp
végigszánkózik arcomon
cseppen egy cseppben
fájdalom és szenvedés...
gurul egy csepp a tetőn
összegyűlik a többivel
telíti a vödröt
gurul egy csepp, arcomon
összegyűlve többivel
áztatja a kendőt
cseppen egy csepp
zenebonát csap
cseppen egy csepp
játszadozva kacag
cseppen egy csepp
összeáll a szonáta
cseppen egy csepp
harsonák kísérik
cseppek...
megáradt patakként szaladnak
csobogók verik a visszhangot
lelkem legmélyebb érzéseire
elszánkázik rajtuk egy gondolat
"szeretet-cseppek" áradata
post it :
csoda
,
élet hangja
,
szeretet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
2 megjegyzés :
ezt a versem akartam neked elmondani ma neked, az Úr áldjon, sok szerettel, bogi
M.Sz-nek
úgy érinteném meg kezedet mint gyermekkoromban,
mikor tükör előtt álltam s csodáltam.
Ujjaimat lassan érintettem a tükörhöz, mindegyiket külön külön.
Végül rátettem az egész tenyerem, s eltünt tenyerem tükörképe.
Bár minden körülötte, mégis semmi más nem volt, csak a két tenyér összenőve.
2007. 11.14.
most látom csak, hogy ez a versed milyen szép. hogy nem vettem eddig észre? - sóhaj - szép. Csak te tudod, hogy így van ez, s hallgatod velem e szépséget, a verendán ülve. Céline.
Megjegyzés küldése