2009. október 25., vasárnap

utazás


Magányosságom végtelen tengerén ringatózom
az össze-eszkábált tutajon,
hajótörött homályosodó tekintetével
a láthatárt kémlelem,
partot keresek, csendes kikötőt,
hol mentőegységemet kibogozhatom.
Hullámok ringatnak álomba,
és hullámok ébresztenek reggelente.
Biztos pontom magamban hordom,
béke szigete mélyen bennem..
szobámban ülve mégis tengeribeteg lettem.

Hajnal derengő fényében,
Te jöttél felém.
Szereteted világosságában,
melengetőn megöleltél,
s míg fáradt tagjaim felengedtek
Te meséltél nekem.
Tóról meséltél, hol látni a partot,
hol halásznak szüntelen,
és este a tűz körül ülve
így mesélnének nekem...
Családról meséltél,
melynek Te vagy az Atyja.
Szeretetről, melynek Te vagy a forrása...
Jóságról, mely mélyen Benned gyökerezik,
Irgalmasságról, mely ajándék,
a hosszú út után.
Elmerültem Benned,
és Te hazavezettél, Atyám.
 

2009. október 20., kedd

eső


csendesen esik az eső
ezernyi és ezernyi könnycsepp hullik alá
arcomat az égnek emelem
s megfürdök zokogásodban

2009. október 9., péntek

TE


Fájdalmad könnycseppjei gyűlnek
a végtelen tenger medrében,
Szelíd mosolyod varázsol
vakító fehérségű partot,
Lelked tükre rajzol virágot,
és rá döngicsélő méhet,
felettük mindig világít
Szereteted gyengéd fénye

2009. október 8., csütörtök

emlékek


Életünk kanyarog úttalan-utakon,
léptünk koppan ódon kavicson,
fájó derékkal hajolunk fölébe,
elmúlt idők éltelen tengerére.