2009. október 8., csütörtök
emlékek
Életünk kanyarog úttalan-utakon,
léptünk koppan ódon kavicson,
fájó derékkal hajolunk fölébe,
elmúlt idők éltelen tengerére.
post it :
élet hangja
,
vers
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése