2009. október 9., péntek

TE


Fájdalmad könnycseppjei gyűlnek
a végtelen tenger medrében,
Szelíd mosolyod varázsol
vakító fehérségű partot,
Lelked tükre rajzol virágot,
és rá döngicsélő méhet,
felettük mindig világít
Szereteted gyengéd fénye

Nincsenek megjegyzések :