alkotás

Kezed nézem elmerengve,

méltóságosan húzod végig a tájon,

lankát rajzolsz, s emelkedőt,

hol andalogva sétálunk sokszor.

A Mester keze alatt

formálódik az agyag,

Hegyet alkotsz és tengereket,

Hozzád törő hegycsúcsokat,

és mély gleccsereket.

Fákat ültetsz és bokrokat,

megszórod csipet madárdallal,

döngicsélő bogárkákkal,

bőven hinted virágillattal.

Belemártod kezed a vízbe,

és mély tenger lesz belőle,

halakat cirógatsz és rákokkal kardozol,

bárka alá hullámot vetsz, hálót foltozol.

Lehívod a napot éjszakára,

és leülsz a pattogó tűz mellé,

megpihenve, gyermekeid köré.

ősz 2010

Fehér selyembe burkolózva

menekül az ősz,

mint vadkan a vadász elől,

itt jártát színkavalkád jelzi

érintését ezernyi elhullott levél,

lábnyomán megsárgul a fű.

Elviszi a simogató napsütést,

a selymes nyári hangulatot,

a vidám bogárzümmögést,

az édes madár-éneket.

Méltóságosan lépdel utána,

vastag bundába bújva a dáma,

lépte visszhangzik hosszan,

hideg ujjaival fehérre törli a tájat,

s leheletével lilára festi az eget.

S Te mellém ülsz, Uram,

fát raksz a tűzre,

és csendben melegszünk mi ketten,

Szíved melegében.