Fehér selyembe burkolózva
menekül az ősz,
mint vadkan a vadász elől,
itt jártát színkavalkád jelzi
érintését ezernyi elhullott levél,
lábnyomán megsárgul a fű.
Elviszi a simogató napsütést,
a selymes nyári hangulatot,
a vidám bogárzümmögést,
az édes madár-éneket.
Méltóságosan lépdel utána,
vastag bundába bújva a dáma,
lépte visszhangzik hosszan,
hideg ujjaival fehérre törli a tájat,
s leheletével lilára festi az eget.
S Te mellém ülsz, Uram,
fát raksz a tűzre,
és csendben melegszünk mi ketten,
Szíved melegében.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése