Kezed nézem elmerengve,
méltóságosan húzod végig a tájon,
lankát rajzolsz, s emelkedőt,
hol andalogva sétálunk sokszor.
A Mester keze alatt
formálódik az agyag,
Hegyet alkotsz és tengereket,
Hozzád törő hegycsúcsokat,
és mély gleccsereket.
Fákat ültetsz és bokrokat,
megszórod csipet madárdallal,
döngicsélő bogárkákkal,
bőven hinted virágillattal.
Belemártod kezed a vízbe,
és mély tenger lesz belőle,
halakat cirógatsz és rákokkal kardozol,
bárka alá hullámot vetsz, hálót foltozol.
Lehívod a napot éjszakára,
és leülsz a pattogó tűz mellé,
megpihenve, gyermekeid köré.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése