kavics

parton ragadt kavicsok
között hánykolódtam évekig,
húzott-rángatott a tenger,
veszteségekbe
lelkem beleremegett,
mígnem megtaláltak
és elcsodálkozva rajtam,
gyönyörködve bennem
hazavittek és csak néztek,
csendességem okán hallgattam
és tanultam mi zajlott körülöttem,
s megtanultam érteni
az elveszettnek hitt perceket
az ÚRnak ajánlva azokat
és őket,
batyuban elrejtett 
kavicsok között lesem 
mi történik velem,
s miért tűnt el mellőlem 
védtelenül a rejtektől
az a pöttyös
vagy a furcsán vörös,
csíkjaimat nézegetem
mint fákon az évgyűrűket,
csupán párat számolok
talán keresztbe is kapok...
s leszek kockás
ritkás-darab,
de hirtelen egy erős kézben
találom homokszemnyi magam,
kicsinek néznek
egyszerű fehérnek,
és mosolyogni látom 
ki engem megcsodállott,
ott a tenyerében
lágyan melengetett, 
ujját végigsimítva 
szeretettel ezt mondja:
Enyém vagy gyermekem!