Vigasztaló levél, magyarok földjére

Jézus zsidó volt, és zsidók voltak,
kik fölszegezték a keresztre.
De Isten-voltát reánk hagyta:
emberséges emberekre.


Bár latroké ma a világ
s annak minden rablott pénze:
sem az arany, sem az ezüst
nem váltható békességre!


Zűrzavar van ma a földön,
istentelen lopás, csalás.
De akik ezt reánk hozták:
azok számára nincs maradás!


Gonosz a gonoszság bére,
ki szemetet vet: gazt arat.
Elpusztul mind, aki hitvány,
Csak a becsületes marad.


Mert a derék embert Isten őrzi
s Ő bünteti a bűnösöket!
Bár Isten malma lassan őröl,
de felőrli a szemetet!


S lesz Krisztusban békessége
annak, kinek lelke tiszta,
s mindaz, ami rossz volt s elmúlt,
nem tér többé soha vissza.


Szeretet s nem gyűlölködés,
tisztesség és nem csalás:
a magvető munkájára
ez hoz csupán jó aratást!


Tanulj, ember, tanulj, magyar,
az élet ma oskola!
Ki szeretetből levizsgázik,
annak lesz csak jó sora!


A hitványat, mint a pelyvát,
jóféle szél tova fújja,
míg az igazat megőrzi
az Úristen akarata.


Egyszerű kis versikémet
vidd el jó szél szép hazámba,
hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!


Wass Albert