2011. április 13., szerda

várni


Elfelejtett könnycseppek,
elhagyott léptek,
elveszített ölelések,
elfeledett percek,
engem öveznek
s homokszemek
lassan peregnek
talpam alatt.
Szaladok utána
futok vágyakozva,
megállok kifulladva
égre pillantva.
Leülök a földre
ide lettem teremtve,
magamban sóhajtozom,
Istenhez vágyakozom.
Sokkal indultam, de...
elfelejtettem,
elhagytam,
elveszítettem,
elfeledtem,
mindenem
s végül leestem...
Égen csüngő tekintettel
megüresített szívvel
kiáltok magányosan:
Jöjj el értem, Uram!