Avilai Szent Teréz: Mi se zavarjon

"Mi se zavarjon,

mi se riasszon,

elmúlik minden.

Isten örök csak,

Ha van türelmed,

dúskálsz a kincsben,

ha Istent bírod,

hiányod nincsen:

elég az Isten."

 

alkotás

Kezed nézem elmerengve,

méltóságosan húzod végig a tájon,

lankát rajzolsz, s emelkedőt,

hol andalogva sétálunk sokszor.

A Mester keze alatt

formálódik az agyag,

Hegyet alkotsz és tengereket,

Hozzád törő hegycsúcsokat,

és mély gleccsereket.

Fákat ültetsz és bokrokat,

megszórod csipet madárdallal,

döngicsélő bogárkákkal,

bőven hinted virágillattal.

Belemártod kezed a vízbe,

és mély tenger lesz belőle,

halakat cirógatsz és rákokkal kardozol,

bárka alá hullámot vetsz, hálót foltozol.

Lehívod a napot éjszakára,

és leülsz a pattogó tűz mellé,

megpihenve, gyermekeid köré.

ősz 2010

Fehér selyembe burkolózva

menekül az ősz,

mint vadkan a vadász elől,

itt jártát színkavalkád jelzi

érintését ezernyi elhullott levél,

lábnyomán megsárgul a fű.

Elviszi a simogató napsütést,

a selymes nyári hangulatot,

a vidám bogárzümmögést,

az édes madár-éneket.

Méltóságosan lépdel utána,

vastag bundába bújva a dáma,

lépte visszhangzik hosszan,

hideg ujjaival fehérre törli a tájat,

s leheletével lilára festi az eget.

S Te mellém ülsz, Uram,

fát raksz a tűzre,

és csendben melegszünk mi ketten,

Szíved melegében. 

betegen az Úrhoz

Betegen fekszem,

gyötörve ezerképpen,

te eljössz, Uram,

s velem maradsz,

ha fájdalom jár át, bátorítasz,

ha gyengeség vesz erőt, megerősítesz,

szédülök, forog a szoba,

de Te biztos pont vagy, Uram.

Hűséged bátorít,

Gyengédséged vigasztal,

Szereteted gyógyít.

2010.09.17

új élet

Összedőlt egy újabb élet,

ám a romok alatt újra éled,

kövek között megbújó kicsiny virág,

hirdeti színével az Atya jóságát,

Ő táplálja friss forrásvízzel,

erőt ad melengető sugaraival,

e fényben, az Atya dicsőségében

kivirágzik újra az élet.

egy lélek megrendülése

könnyen lebbenő pillangó szárnyakon jött az élet,
s kegyetlen pillantásával térdre kényszerített,
összerogyván hallottam még térdeim roppanását,
lelkem hallotta még szívem dobbanását,
szívem hallotta még lelkem sóhajtását,
zokogásom mosta arcomról a fájdalmat,
miközben nagy porral összedőlt egy újabb élet...

kiáltok

Mint gyermek kiáltok hozzád,
mint gyermek vágyom ölelésed,
remegőn sóhajtok utánad,
dobbanó szívvel kereslek téged,
csak a takaró ölel hidegen,
s szemem messze réved,
már remegve fúl el hangom,
szemem cseppjei mossák arcom,
s könnyem fátyolán át
újra felismerem Arcod.

egy szabadság margójára

 

könnyek

A fájdalmas könnyeket csak Isten látja...

tenni, tenni kell

Tenni, tenni kell,
ha elfáradt a kéz,
akkor is tenni, tenni kell!
Menni, menni kell,
ha erőtlen a láb,
akkor is menni, menni kell!
Szólni, szólni kell,
ha el is némult a száj,
akkor is szólni, szólni kell!

Tenni, tenni kell,
mert más nem teszi helyetted.
Menni, menni kell,
mert csak te mehetsz az utadon.
Szólni, szólni kell,
mert már nem értenek a tettekből.

Csak tenni, tenni kell
- szeretve!
Csak menni, menni kell
- szeretve!
Csak szólni, szólni kell
- szeretve!

 Képek a felsőzsolcai árvíz után...