gondolat

Nem vagyunk mások, mint vándorok a pusztaságban, mint szomjazók, akik az Élővizet keresik, hogy útjukat folytathassák az egyetlen cél felé: Jézust keressük!

... Én leszek

Ha súlyos leszel, ÉN szilárd, 
Ha könnyű leszel, ÉN tollpihe, 
Ha bánatos leszel, ÉN a napsütés, 
Ha örülsz, ÉN leszek a kacagás, 
Ha szárnyalsz, ÉN leszek a fuvallat, 
Ha sírsz, ÉN leszek a könny, 
Ha zokogsz, ÉN leszek az ölelés, 
Ha Rám emeled tekinteted, ÉN leszek a menedék. 

2008. 08. 04. 

hiszem én Istenem

Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  a csermely csobogásában, 
Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  a betonrésben virító kisvirágban, 
Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  a méhek döngicsélésében, 
Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  a földműves fáradtságában, 
Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  a gyermek kacagásában. 
Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  a növekedő búzaszemben, 
Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  minden ember lelke mélyén... 
Hiszem én Istenem, hogy ott vagy 
  a legszentebb Oltáriszentségben. 
 
2008.07.28. 

Avilai Szent Teréz: Mi se zavarjon

"Mi se zavarjon,

mi se riasszon,

elmúlik minden.

Isten örök csak,

Ha van türelmed,

dúskálsz a kincsben,

ha Istent bírod,

hiányod nincsen:

elég az Isten."

 

alkotás

Kezed nézem elmerengve,

méltóságosan húzod végig a tájon,

lankát rajzolsz, s emelkedőt,

hol andalogva sétálunk sokszor.

A Mester keze alatt

formálódik az agyag,

Hegyet alkotsz és tengereket,

Hozzád törő hegycsúcsokat,

és mély gleccsereket.

Fákat ültetsz és bokrokat,

megszórod csipet madárdallal,

döngicsélő bogárkákkal,

bőven hinted virágillattal.

Belemártod kezed a vízbe,

és mély tenger lesz belőle,

halakat cirógatsz és rákokkal kardozol,

bárka alá hullámot vetsz, hálót foltozol.

Lehívod a napot éjszakára,

és leülsz a pattogó tűz mellé,

megpihenve, gyermekeid köré.

ősz 2010

Fehér selyembe burkolózva

menekül az ősz,

mint vadkan a vadász elől,

itt jártát színkavalkád jelzi

érintését ezernyi elhullott levél,

lábnyomán megsárgul a fű.

Elviszi a simogató napsütést,

a selymes nyári hangulatot,

a vidám bogárzümmögést,

az édes madár-éneket.

Méltóságosan lépdel utána,

vastag bundába bújva a dáma,

lépte visszhangzik hosszan,

hideg ujjaival fehérre törli a tájat,

s leheletével lilára festi az eget.

S Te mellém ülsz, Uram,

fát raksz a tűzre,

és csendben melegszünk mi ketten,

Szíved melegében. 

betegen az Úrhoz

Betegen fekszem,

gyötörve ezerképpen,

te eljössz, Uram,

s velem maradsz,

ha fájdalom jár át, bátorítasz,

ha gyengeség vesz erőt, megerősítesz,

szédülök, forog a szoba,

de Te biztos pont vagy, Uram.

Hűséged bátorít,

Gyengédséged vigasztal,

Szereteted gyógyít.

2010.09.17

új élet

Összedőlt egy újabb élet,

ám a romok alatt újra éled,

kövek között megbújó kicsiny virág,

hirdeti színével az Atya jóságát,

Ő táplálja friss forrásvízzel,

erőt ad melengető sugaraival,

e fényben, az Atya dicsőségében

kivirágzik újra az élet.

egy lélek megrendülése

könnyen lebbenő pillangó szárnyakon jött az élet,
s kegyetlen pillantásával térdre kényszerített,
összerogyván hallottam még térdeim roppanását,
lelkem hallotta még szívem dobbanását,
szívem hallotta még lelkem sóhajtását,
zokogásom mosta arcomról a fájdalmat,
miközben nagy porral összedőlt egy újabb élet...

kiáltok

Mint gyermek kiáltok hozzád,
mint gyermek vágyom ölelésed,
remegőn sóhajtok utánad,
dobbanó szívvel kereslek téged,
csak a takaró ölel hidegen,
s szemem messze réved,
már remegve fúl el hangom,
szemem cseppjei mossák arcom,
s könnyem fátyolán át
újra felismerem Arcod.