Zsolt 136,1

Zsoltár 136,1

Psalm 136:1 (NIV)

szürkeség

szürke erdő

amikor minden színtelené válik,
lelked hitehagyottá foszlik,
ki az aki segít,
ki az aki felemel,
ha az Urat távol érzed,
mint elutazott vándort?
barátok elhagytak,
testvérek nem figyelnek,
nincs ki fényt gyújtana,
hogy lelked melegedne kicsit
s ne fagyna össze 
önmaga gyengeségében

... erejük megújul...

"Hát nem tudod, vagy nem hallottad,
hogy örökkévaló Isten az ÚR?
Ő a földkerekség teremtője, 
nem fárad el, és nem lankad el,
értelme kifürkészhetetlen.
Erőt ad a megfáradtnak,
és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,
még a legkiválóbbak is megbotlanak.
De akik az ÚRban bíznak,
erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el."

Ézsaiás könyve 40,28-31

renew their strength

nem lehet megspórolni

nem lehet megspórolni,
mindent vissza kell adni,
a világnak, ami a világé,
az ÚRnak, ami az ÚRé

nem lehet megspórolni,
a hitért állandóan tusakodni kell

útra indulok

A bizonytalanság átszövi életemet,
mint buzgó pók a vergődő legyet,
itt az idő, hogy döntsek végre,
én pedig megindulok az Életre.
Mégha ostobának is tartanak majd
gúzsba-kötött apró bogarak,
bátorsággal vágok neki az útnak,
szeretetem nem hagy meghalni a tegnapnak.

útkereszteződés

csak lazulj

hánykolódom

parttalan utakon sodor valami fergeteg,
azt sem tudod miféle görgeteg
szállt rád,
mint madár ül az ágon,
csak hangtalan ereszkedik alá
sűrű ködként a láthatáron 

...nem megy le napod...

 Boginak szeretettel