2014. július 15., kedd

született egy hang


Először csak egy halk hang hallatszott.
Nem figyelt rá senki.
Apró 'jegy' volt csupán, mely lassan - szinte óvakodva távolodott, mintha vigyázna, nehogy nagyobb zajt csapjon..
Majd hosszú, végeláthatatlan csönd következett. Szótlan sötétbe borult újra a minden.

Másodszor is egy hang hallatszott.
Nem figyelt fel rá senki.
Aprócska hangjegy volt csupán. Érezte magas voltát. De gyorsan zuhant alá a szótlan messzeségbe.
Majd hosszú, végeláthatatlan csönd következett.

Újabb hang hallatszott.
Nem figyelt fel rá senki sem.
Születésének végén széle és mélysége volt. Oly hangosan adott hangot érzelmeinek, hogy elhalása után sokáig pattogott még a szótlan messzeségben.
Majd hosszú, végeláthatatlan csönd következett.

Az utolsó hang.
Nem figyelt fel rá senki sem. Nem tartották érdemesnek, hiszen mindennapos hang volt.
Mintha megkomponált hangjegyek sorakoztak volna a vonalon, hogy egyszer eljátsszák őket. Most eljátszotta egy nemismert-hangszer. Gondosan. Figyelve. Ne hagyjon ki egyet sem közülük. Csak egyszer-eljátszható hangjegyek.
Majd megállt. Nézte újra a hangjegyeket, amint szertelibbentek a levegőben.
Majd hosszú, határozott gondolat következett.

Az utolsó utáni hang.
Már rég nem figyelt fel rá senki sem.
Elmúlt. Ezt gondolták. Pedig ő ott pattog a gondolatokban. Ereje van, megtartó, hosszú-tűrő. Mégis vége szakad. Magasságok voltak előtte, és mélységek, szélességek és összekötések. Mégis vége szakadt.
S mikor az utolsó szál is elpattant a cérnán, elveszett.

Mert elszakad a cérna. Szálanként.
Amikor ez megtörténik, nem figyel fel rá senki sem, mert nem tartják érdemesnek. Hiszen mindennapos hang.


2014. április 20., vasárnap

2014. április 18., péntek

Váltság

 

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,
bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,
kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.
És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott,
hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk...

Túrmezei Erzsébet