Téli képek

Szép havas képek a Gombai-tó -ról

Gomba községről

hópihe útja

Hópiheként szállok alá a mélységben,
hirtelen megpihenek egy tűlevélhegyen,
majd leráz a didergő madársereg,
társaim közt újra vidáman elveszek.




téli képek: picasa

harmatcsepp

Harmatcseppként didergek szirmodon,
fázom sötét árnytól, tövistől,
pedig egy ilyen szúrós tövisről érkeztem,
csak lecsöppentem s most itt ülök,
ülök és összehúzom magam,
szorosan hozzád simulok,
érzem illatáldozatod,
ha netán széjjeltekintek körbe-körbe
ó jajj! lecsúszok leveled tövébe,
itt már félve kapaszkodom beléd
nehogy továbbcsöppenve elnyeljen a sötétség,
mint szellemlevelet melyen át jöttem...
szeretnék itt maradni,
és mikor kisüt itt is a nap,
tükrözni kicsiny szépséged az Úrnak.

megérkezett a tél...

 új képek: picasa

vallomás

Szerető Szívedbe rejts el engem, Uram,
hol békédben elmerülve átadjam magam
a világ feledésének,
hogy jóságodban megfürödve,
láthatatlan lepelbe burkolózva járjak az emberek között,
élve Benned,
szeretve Téged,
szolgálva őket.
Szerelmes Szívedbe rejts el engem, Uram,
hogy vágyódásomban foltot ne ejtsek,
s szívem Szívedbe helyezzem,
Hozzád simulva érezzem dobbanásaid,
s Lélegzeted mint éltető pára oltsa szomjam.

Szerető Szíved dobbanásait hallgatom a csöndben,
szívem kis kalimpálása válaszol.
Ez vagyok én, Uram, ennyit adhatok,
s Te milyen boldog vagy, hogy ennyit is Neked adok...

élet

mint aláhulló hópihe
csak az életünk,
mely Isten kegyelmétől függ...
alakja, hossza, útja vége,
de míg szálldogál, 
a levegőben cikázik
az Úrnak táncol...

lélegzet

lélekbe hasító fájdalommal ég a felismerés
ez volt az utolsó lélegzetem?
kérésem Hozzád repül követségbe
mint kegyelmet kérő futár
ennyi lett volna?
s ez is elég lenne...
s Te nem futárt küldesz,
életem kezedben van, Uram,
Magad jössz el, hozod Sóhajod
s tüdőm levegőben fürdik újra

vallomás

Mint méhecske a virág után,
úgy vágyódik lelkem hozzád, Istenem,
mint illata vonzza a méhet,
úgy vonz szerelmed, Uram,
mint méz nyugtatja a méhet,
úgy oltja szomjam Szavad,
mint méz aranyló fényén megcsillan a napfény,
úgy csillog tisztaságom neked, Uram,
mint a dolgozó állatka serénykedik,
úgy tart fáradhatatlan szolgálatom, Uram,
édességed vonz engem, Uram,
s engedelmes szívem Hozzád emelem.

fátyolos reggel

Földig tartó ködben,
reggeli álmossággal szaladok utamon,
s csodálkozom a didergő házfalakon,
melyekre földig érő permetfátyol terül,
megállok egy percre,
szememben feldereng az éjszakát betöltő
sötétség halvány visszhangja,
ahogy áthatol a fény a sűrű homályon,
gondolatom Hozzád emelem, Istenem.

Köszönöm, Uram, Fényed,
mely eloszlatja a sötétet.
Köszönöm, Uram, Világosságod,
mely felderíti lelkem,
s gyengéd derűjét szórja szét.

nehéz

Nehéz, Uram!
nagyon nehéz...
szeretnék elfutni,
messzire szaladni,
s tudom, onnan is visszahívnál,
édes szavakkal csalogatnál.
Olykor szeretnék a föld alá bújni,
s Te oda is lekiáltanál.
mit tegyek hát Uram, ha nehéz?
Te minden könnyem kezedben gyűjtöd egybe...
sebeimet öntözöd, fájdalmamat mosod,
lelkem felderíti gyöngéd mosolyod.