2009. június 15., hétfő

fájdalom és gyémántok


Régi sebek,
friss fájdalommal égnek,
régi élmények,
élénk színekkel élnek.
Tetteim halottak lettek,
szavaim semmivé sínylettek.
Szenvedésem el nem mondhatom,
mellettem senki - kivel megoszthatom.
Szememből ezernyi gyémánt cseppen,
így talán újra értékes lehettem.
Mária vigasztal szavak nélkül,
Mennyei Édesanyám érintése mélyül.
Lágysága mint tavaszi szellő,
elfújja bánatom szívemből.

1 megjegyzés :

Névtelen írta...

Jé, érzem az illatod. :c))) erre varrjon valaki gombot.
- Céline