2013. július 29., hétfő

vigaszra várva


Látod Uram, 

egyedül vagyok,
lelkemet ápolgatom egymagam,
várom a vigaszt,
s csak dárdát kapok,
segítő szóra vágyom,
hogy elgyötört szívem
megnyugodna kicsit,
de csak visszhangzik
segélykiáltásom.
Szenvedésem hangtalan,
színtelen árnyakban ölt testet,
hadakozni sincs már erőm,
s hogy karomat tartsa valaki -
sincs senki körülöttem,
mert az én ellenfelem 
testetlen pára csupán
mely a lélekbe hatol 
oly némán, hogy mi ketten
versenyezhetünk is talán...

Nincsenek megjegyzések :