2014. január 17., péntek

csend bennem


csend bennem
megálltam várni téged
nézek egy virágot
száron még csak bimbó látszik
semmi szín, semmi élet
mozdulatlan álldogál a csendben
szó nélkül nézem 
várok egy pillanatot
mikor kibontja szirmait
és meggyönyörködteti szívemet
finomságával s illatával nekilendülünk 
a kertnek
az ÚR kertjének


"De hála legyen Istennek, hogy a Felkentben mindenkor diadalmenetben hordoz bennünket, és ismeretének jó illatját rajtunk keresztül minden helyen érezhetővé teszi."
2 Korintus 2,14

1 megjegyzés :

Nelly írta...

Várni a csodát, mely előttünk bontakozik ki, nem bolondság. S ha mégis annak neveznél, akkor is szívesen vagyok az Isten bolondja! :)