a bölcsesség keresése

   "Boldog az az ember, aki a bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését;
    aki szívében fontolóra veszi a bölcsesség útjait, és megérti annak titkait; aki utánajár, mint a nyomkereső, és megmarad útjain;
    aki betekint ablakán, és ajtajánál hallgatózik,
    aki háza mellé telepszik, és sátra cövekét a falához erősíti, aki mellette üti fel sátrát, és örökre megszáll szép hajlékában;
    aki lombja közé rejti fiókáit, és ágain tölti éjjelét;
    aki az árnyékában lel menedéket a hőség elől, és oltalmában megpihen. "


Sírák fiának könyve 14, 22-27

"Értsétek meg..."

"Értsétek meg ezt ti,
akik elfeledkeztek Istenről,
különben elragad menthetetlenül!
Aki hálaadással áldozik,
az dicsőít engem,
és aki ilyen úton jár,
annak mutatom meg Isten szabadítását!"

Zsolt 50,22-23

"Az én Uram..."

"Az én Uram, az ÚR

letörli a könnyet minden arcról."

Ézsaiás 25,8

 

"Miért..."

"Miért csüggedsz el, lelkem, 

miért háborogsz bennem?

Bízzál Istenben,

mert még hálát adok neki,

szabadító Istenemnek!"

Zsolt 42,12

meghaltam

ások
gödröt
megszakadt szívem
belehalt bánatába
temetés 
nem lesz
szívem darabkáit 
egymásra halmozom
tetejére földet lapátolok
kis halál ez
van út vissza az életbe
botorkálok a sötétben
világosságom keresem
vajon meglelem?
s ki segít nekem?

"A hűségeshez hűséges vagy..."

"A hűségeshez hűséges vagy, 

a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.

A tisztához tiszta vagy, 

de a hamisnak ellenállsz.

A nyomorult népet megsegíted, 

de a kevély tekintetűeket megalázod.

Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, 

fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.

Veled a rablóknak is nekirontok, 

ha Isten segít, a falon is átugrom.

Az Isten útja tökéletes, 

az ÚR beszéde színigaz. 

Pajzsa mindazoknak, 

akik hozzá menekülnek."

Zsoltár 18, 26-31

Martina McBride - God's Will

várni

Elfelejtett könnycseppek,

elhagyott léptek,

elveszített ölelések,

elfeledett percek,

engem öveznek

s homokszemek

lassan peregnek

talpam alatt.

Szaladok utána

futok vágyakozva,

megállok kifulladva

égre pillantva.
Leülök a földre

ide lettem teremtve,

magamban sóhajtozom,

Istenhez vágyakozom.

Sokkal indultam, de...

elfelejtettem,

elhagytam,

elveszítettem,

elfeledtem,

mindenem

s végül leestem...

Égen csüngő tekintettel

megüresített szívvel

kiáltok magányosan:

Jöjj el értem, Uram!

ó! ha...

tengerre vágytam, amióta megszülettem,

most vakító vásznam feszül szélnek,

föld nélkül szánt fatestem,

delfinekkel úszom versenyt,

repülök az albatrosszal,

dacolok a viharokkal,

hozzáértő kezek irányítanak engem...

megtört büszkeségem a sziklákon,

léket kaptam bátor szavakon,

recsegve dőltek árbocaim,

szakadtak vitorláim...

álmodom még néha a tengerről,

vízen hányódó fadarab vagyok talán,

óceán-áztatta megmunkált farönk,

de eltűntek a kezek, a delfinek s albatroszok...

árva kis csónakként hánykolódom a tavon,

oldalam algás, padom mohás,

s te mégis eljössz hozzám,

leülsz mellém a parton,

s vitorlásnak álmodsz engem,

duzzadó vitorlákkal úszva a tengeren...

nem álmodom már vitorlákról és hullámokról,

te itt vagy velem,

elringatlak szelíden...

Az isteni harag

"A harag isteni rendeltetése az, hogy pozitív és szeretetteljes cselekvésre késztessen annak érdekében, hogy az igazságnak érvényt szerezzünk, és helyreállítsuk a kapcsolatot azzal, aki vétett ellenünk." 

Gary Chapman: A szeretet másik arca