ősz

a napsugarak kibukkanva a dombok mögül,
melengetően simogatják a vizet,
őszi párában fürdik a táj,
színes ruháját ölti magára,
mint szégyenlős kislányka,
pirosat váltogatva sárgával
és zöldet a barnával,
lepelként ölti magára, mint báli ruhát,
estére készíti össze báját,
az alkonyat hívja táncra,
s elszenderednek éjszakára ...

horgászat

Hajnali párát izzad a tó, 
elmosódott árnyak lebegnek ki
horgászállásokon át a partra, 
hol élesen szikrázik minden.
Csend suttog szerteszét,
csak levelek neszezése hallik,
ezt hajókürtként robajlóan
zúzza szét a gém hangja.
Morajló tömegnek hat 
a békák meginduló pletykája,
a halak is megnézik egy-egy ugráskor
a rájuk áhítozó horgászokat.
Remeg a kezem,
a kávé hiánya, vagy a hideg,
a haltest élesen csobbanó hangja
vagy a hangzavar - zavar?
Nehéz így horgot szerelni:
nád között les rád a sikló,
vizipatkány is megmutatja magát,
de már repíted az úszót a helyére.
Forró kávésbögrére ég kezem,
miközben az úszót kémlelem,
szemem sarkában mozgást észlelek:
asztalról csábított gilisztát a végtelen.
Megcsendesednek kissé mindenek,
majd gólyák hasítják a túlparti látképet,
magamba szívom a friss levegőt,
rohanni látom az időt.
Az úszó táncolni kezd,
ösztönösen nyúlok a bot után,
káprázni vélem a szemem:
tényleg eltűnt a jelzőrendszerem?!

Szitakötő űz velem játékot,
megtetszett neki sárga társa,
csak nem akar engedni 
kékségének csábítására.
Kineveti egy arra ugráló molnárka,
mikor eltűnik a szerelmese alatta,
szomorúan néz utána, 
csak egy ponty néz vissza rája.
Beszákolom a halat,
repülhet az újabb falat,
elmerengek - nem is - messzi tájra,
hol halászlé rotyog bográcsba,
friss kenyeret szelünk melléje,
ez a horgászat élménye. 

a bölcsesség keresése

   "Boldog az az ember, aki a bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését;
    aki szívében fontolóra veszi a bölcsesség útjait, és megérti annak titkait; aki utánajár, mint a nyomkereső, és megmarad útjain;
    aki betekint ablakán, és ajtajánál hallgatózik,
    aki háza mellé telepszik, és sátra cövekét a falához erősíti, aki mellette üti fel sátrát, és örökre megszáll szép hajlékában;
    aki lombja közé rejti fiókáit, és ágain tölti éjjelét;
    aki az árnyékában lel menedéket a hőség elől, és oltalmában megpihen. "


Sírák fiának könyve 14, 22-27

"Értsétek meg..."

"Értsétek meg ezt ti,
akik elfeledkeztek Istenről,
különben elragad menthetetlenül!
Aki hálaadással áldozik,
az dicsőít engem,
és aki ilyen úton jár,
annak mutatom meg Isten szabadítását!"

Zsolt 50,22-23

"Az én Uram..."

"Az én Uram, az ÚR

letörli a könnyet minden arcról."

Ézsaiás 25,8

 

"Miért..."

"Miért csüggedsz el, lelkem, 

miért háborogsz bennem?

Bízzál Istenben,

mert még hálát adok neki,

szabadító Istenemnek!"

Zsolt 42,12

meghaltam

ások
gödröt
megszakadt szívem
belehalt bánatába
temetés 
nem lesz
szívem darabkáit 
egymásra halmozom
tetejére földet lapátolok
kis halál ez
van út vissza az életbe
botorkálok a sötétben
világosságom keresem
vajon meglelem?
s ki segít nekem?

"A hűségeshez hűséges vagy..."

"A hűségeshez hűséges vagy, 

a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.

A tisztához tiszta vagy, 

de a hamisnak ellenállsz.

A nyomorult népet megsegíted, 

de a kevély tekintetűeket megalázod.

Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, 

fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.

Veled a rablóknak is nekirontok, 

ha Isten segít, a falon is átugrom.

Az Isten útja tökéletes, 

az ÚR beszéde színigaz. 

Pajzsa mindazoknak, 

akik hozzá menekülnek."

Zsoltár 18, 26-31

Martina McBride - God's Will

várni

Elfelejtett könnycseppek,

elhagyott léptek,

elveszített ölelések,

elfeledett percek,

engem öveznek

s homokszemek

lassan peregnek

talpam alatt.

Szaladok utána

futok vágyakozva,

megállok kifulladva

égre pillantva.
Leülök a földre

ide lettem teremtve,

magamban sóhajtozom,

Istenhez vágyakozom.

Sokkal indultam, de...

elfelejtettem,

elhagytam,

elveszítettem,

elfeledtem,

mindenem

s végül leestem...

Égen csüngő tekintettel

megüresített szívvel

kiáltok magányosan:

Jöjj el értem, Uram!