Tanulgatom a csendet

Nézem a tó fodrozó tükrét,
a felhők, fények játékát a vízen,
szeptemberi fák színesedő levelét...
és tanulgatom a csendet.

Nem az üreset, a némát: a beszédeset!
Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára,
hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél...
üzenetét betűzgetem.

Túrmezei Erzsébet

Neved napjára szeretettel

Kedves Bogi, őrizzen és áldjon meg az ÚR!

csak könnyedén... szabadon

vííííííííííííííííííííííííííí

vigaszra várva

Látod Uram, 
egyedül vagyok,
lelkemet ápolgatom egymagam,
várom a vigaszt,
s csak dárdát kapok,
segítő szóra vágyom,
hogy elgyötört szívem
megnyugodna kicsit,
de csak visszhangzik
segélykiáltásom.
Szenvedésem hangtalan,
színtelen árnyakban ölt testet,
hadakozni sincs már erőm,
s hogy karomat tartsa valaki -
sincs senki körülöttem,
mert az én ellenfelem 
testetlen pára csupán
mely a lélekbe hatol 
oly némán, hogy mi ketten
versenyezhetünk is talán...

... aki kősziklára építette a házát ...

... mivel a Krisztuséi vagytok ...

bor

felüdít

refresh

Zsolt 136,1

Zsoltár 136,1

Psalm 136:1 (NIV)