2010. április 2., péntek

nézem


Nézem az embert, ki vállán fát cipel,
nézem izzadságát, vérrel keveredik,
nézem erejét, megbotlik megint,
nézem testét, a magasba feszítik.
Nézem szemét, védőn átölel,
nézem szemét, Atyjához emeli,
nézem száját, Atyjához suttog...
nézem... a testet... Szívéből fakadó vért és vizet...
s felismerem az Istent.


1 megjegyzés :

Györgyi írta...

Szép és igaz. Köszönöm!