2010. április 7., szerda

puszta



A puszta nem kietlenség, ott maga az Úr van!
 

1 megjegyzés :

Unknown írta...

Oh Uram! Írtál nekem egy dalt.
Melyet énekelnem boldogság.

Oh Uram! Mindenki tudja, hogy írtál nekem egy dalt.
Hogy a pusztában zengjem örökké, Neked: Szeretlek Téged!

Oh Uram! Veled ülök sátramban, hallgatom a csendet.
Meghitt minden perc, amit Veled tölthetek.

Oh Uram! Mikor megtöröd a kenyeret, és nyújtod felém a bort.
Egészen közel hajolsz hozzám.

Bátorítóan rám mosolyogsz! Mert csak Te tudod, írtál nekem egy dalt.
Amelyet énekelnem boldogság.

Semmit nem akartam Uram! Csak Téged! Legyőzve minden akadályt!
Téged akartalak Uram, senki mást!

Ez az én énekem, amelyet végig éneklek egész életemen.
Legyőzve embereket és korlátokat.

Nincs cél, nincs ok. Csak egyetlen egy szerelmes dobbanás.
S Te tudod ezt a legjobban, hogy számomra nincsen senki más.

Mert semmit nem akartam Uram! Csak Téged! Legyőzve minden akadályt!
Téged akartalak Uram, senki mást!

Hát éneklem Neked oh Uram! Meghívtál, és befogadtál.
Számomra kenyeret és bort adtál. Eljöttél hozzám.

S bárki is mondja, az én énekem örökkön örökké tisztán szól Hozzád:
Téged akartalak Uram, senki mást.

Monor, 2010. április 8.