jegesedve

Hullnak, hullnak a cseppek,
mígnem páncéllá merevednek,
kemény, megfagyott kéreggé válnak,
utat rajta keresztül már nem találnak.
A kietlen róna jégtengerré válik,
az erdő állóképként fázik,
megfagyott csúcsok növekednek,
a föld felé törekednek.
Jégen keresztül élénkek
a színek, alakok és tömegek,
csak az illatok maradnak burába zárva,
szépségüket hidegen konzerválva.

megment az ÚR

Végtelen a fájdalmak tengere,
odaveszett rajta temérdek sereg,
kishajómat arra viszi,
magával rántja erősen az ár,
fejem fölé tornyosuló hullámok
rettentenek folyton,
megcsúszván a deszkán vizet érek,
Istenemtől irgalmas halált kérek...
mégis kezem megakad a nedves kövön,
végül bizton rákereködöm.

Átélem sokszor Isten végtelen irgalmát,
meghallgatja piciny kéréseim,
vigasztal törölgetve könnyeim,
megment minden csalfa suttogástól,
védelmez végtelen éjszakáktól,
pajzsot emel fényes nappali árnyaktól,
míg végül a kövön találom magam,
szilárdan megvetve a szilárdon lábam,
magam magammal tévednék messzire,
ha nem hozna erre az ÚR keze.

Megmentett engem a gaz haláltól,
Életét adva értem magától,
kiáltottam hozzá és már válaszolt nekem,
Ő már rejtekbe rejtett, míg én beszéltem,
tenyerébe rajzolt engem,
így hát örökre az Övé lettem,
életem kereszthordozásra szánta,
szívemet lángoló tűzbe mártotta,
felövezett minden harci dísszel,
s én boldogan csatába megyek Istenemmel.


"Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,
még beszélnek, én már meghallgatom."
Ézsaiás 65,24

szótlanul

Szótlanul állok

csendben várok

sistergő könnyeim

párafelhőként ölelnek

borítanak be engem

Uram vigyél el...

Kevés vagyok szeretni

kevés vagyok mosolyt fakasztani

kevés vagyok ölelni

kevés vagyok örömöt szerezni

kevés vagyok adni.

Uram, vigyél el...

tehetetlenségem érzem

kevés vagyok élni...

csak úgy

Bandukolni a pusztában, rúgni a port, és örülni minden kavicsnak...
Derülni azon, hogy megijedsz, ha a kavics elfut, merthogy gyík...
Leülni egy kiszáradt fa törzsére pihenni...
S megvendégelni az arra járó vándort...

S végül elérkezni Istenhez :)
Aki leültet, Vacsorára hív, és Forráshoz vezet...

puszta

A puszta nem kietlenség, ott maga az Úr van!