megment az ÚR

Végtelen a fájdalmak tengere,
odaveszett rajta temérdek sereg,
kishajómat arra viszi,
magával rántja erősen az ár,
fejem fölé tornyosuló hullámok
rettentenek folyton,
megcsúszván a deszkán vizet érek,
Istenemtől irgalmas halált kérek...
mégis kezem megakad a nedves kövön,
végül bizton rákereködöm.

Átélem sokszor Isten végtelen irgalmát,
meghallgatja piciny kéréseim,
vigasztal törölgetve könnyeim,
megment minden csalfa suttogástól,
védelmez végtelen éjszakáktól,
pajzsot emel fényes nappali árnyaktól,
míg végül a kövön találom magam,
szilárdan megvetve a szilárdon lábam,
magam magammal tévednék messzire,
ha nem hozna erre az ÚR keze.

Megmentett engem a gaz haláltól,
Életét adva értem magától,
kiáltottam hozzá és már válaszolt nekem,
Ő már rejtekbe rejtett, míg én beszéltem,
tenyerébe rajzolt engem,
így hát örökre az Övé lettem,
életem kereszthordozásra szánta,
szívemet lángoló tűzbe mártotta,
felövezett minden harci dísszel,
s én boldogan csatába megyek Istenemmel.


"Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,
még beszélnek, én már meghallgatom."
Ézsaiás 65,24