neked TestVérem...

Könnyel áztatott arcodat kémlelem,
hogy felsejlik-e még rajta a Végtelen,
csillogó-cseppek tengerén át látom csupán 
végtelen szereteted hegyláncát.
Elborít engem mély érzelmek soka,
mozdulni - annyi - sem bírok alatta,
gondolataim nyekergőn mozdulnak tova,
arcodat látnám újra - kacagva.
Fáradt erőm nyiklik-nyaklik esetlen,
lelkem hozzád vágyódik leküzdhetetlen,
szeretetem lángol Lélektől kapott tűzzel,
az Úr ajándékozott meg engem Testvérrel.
Fogadalmam nem feledem míg élek:
hová te tartasz, oda megyek,
te Istened az én Istenem,
mert a Lelket szeretem.