2009. május 18., hétfő
bolondozol
Bolondozol gyermekien,
szavaid szólnak egyszerű-nyelven,
felemelsz kacagásoddal,
megsimogatsz pillantásoddal,
gyermeki ártatlanságod messze repít,
e világon mindent megszépít.
Leomlanak a határok,
közelben lesznek a csillagok,
a nap mosolyog békésen,
míg mi ugrándozunk a fűben,
s a hold is kacajra fakad,
ha elfáradva megpihenünk egy fa alatt...
post it :
élet hangja
,
vers
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése