2009. május 7., csütörtök

Lábnyomok




Álmomban Mesteremmel 
tengerparton jártam, s az életem 
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: 
két pár lábnyom a parti homokon, 
ahogy Ő mindig ott járt énvelem. 
De ahogy az út végén visszanéztem, 
itt-amott csak egy pár láb nyoma 
látszott, éppen ahol az életem 
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. 
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: 
„ Amikor életem kezedbe tettem,
 a követődnek szegődtem, Mesterem, 
azt ígérted, soha nem hagysz el engem, 
minden nap ott leszel velem. 
S most visszanézve, a legnehezebb 
úton, legkínosabb napokon át 
mégsem látom szent lábad nyomát! 
Csak egy pár láb nyoma 
látszik ott az ösvényen. 
Elhagytál a legnagyobb ínségben?” 
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: 
„Gyermekem, sose hagytalak el téged! 
Azokon a nehéz napokon át 
azért látod csak egy pár láb nyomát, 
mert a legsúlyosabb próbák alatt 
téged vállamon hordoztalak!”

Túrmezei Erzsébet

Nincsenek megjegyzések :