" Kétségeket, kínt, fájdalmakat
Csak úgy tekints, mint árnyakat,
Velünk a halál nem marad:
Bár sivatagban lépdelünk,
Labirinth tekereg velünk,
Földmély sötétjén átkelünk,
Ha Vezetőnkre hallgatunk,
Legyen bármily sötét utunk,
az égi fényre följutunk!
S kiket ma vad hullám dobál,
Partra sodor a tengerár,
s végre Atyánknak háza vár!"
R.C. Trench
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése