Milánó

"A hajnal szebb volt Firenzében, a vasárnap Nápolyban, Róma... a hétköznapok Rómája utolérhetetlenül méltóságosabb volt, de itt az éjszaka különös szürkületét szerette, mert sohasem volt egészen sötét, a Piazza Mercanti terére színes fények estek, transzparens világította meg a primitív lovasszobor lendületét. Szerette ezeket a szürkületeket, amikor puha hótakaró fedett el mindent, a késő esti órákat, amikor leesett a köd, még nem a nehéz, fekete árnyékok, csak párák ereszkedtek le a lombard hegyekből, könnyű fátyol, mely még színeket enged át, villózik, megakad a gótikus csipkék közt, a Dóm chimaerái fölött. Ez még nem az igazi, a valódi milánói köd, csak gyenge húga, pára, mely halkan és simítón hull alá, egy órára mindent befed, takar s a néző azt hiheti, eltűnik a járda, lépcsők emelkednek előtte, melynek puha, alaktalan fokai felviszik a magasságok felé..."
Passuth László: A lombard kastély