Szomorkás, borult reggelre ébredtünk ma..
Mintha a természet átfordult volna a másik oldalára, orráig húzva a felhőtakarót. Még alszik egyet, mielőtt előcsalogatná a vidám madárének, mielőtt a tavasz friss légáramlatai lefújnák róla a takarót, megmutatva a nap mosolyát, gyengéd simogatását. Még lusta módjára szundít egyet, hogy majd frissen, könyékig feltűrt ingujjban hozzálásson a vetésben szunnyadó magok neveléséhez, a fák titkolt rügyeinek kibontásában, kezébe véve az ecsetet mindezt megbolondítja színekkel, hangulatokkal, meleg szellővel, hogy az ember csak lefeküdjön a kiterített fűszőnyegre és érezze, hogy Isten mennyire szereti. Ez csoda, az élet csodája! Mely ott van a magára palástot borító majd kipattanó rügyekben, a méhek döngicsélésében, lágy szellőben, a mezőn tovafutó lovak lágy eleganciájában..mindezt láthatjuk, érezhetjük..mikor felkel a nap, aranysárgára festve a porondot..mikor lenyugszik, kékre, vörösre, lilára változik a tónus..mikor a hegyoldalból lezúduló vad folyóból szelíd csermely válik.. vannak csodák..
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése