megérkezett a tél...

 új képek: picasa

vallomás

Szerető Szívedbe rejts el engem, Uram,
hol békédben elmerülve átadjam magam
a világ feledésének,
hogy jóságodban megfürödve,
láthatatlan lepelbe burkolózva járjak az emberek között,
élve Benned,
szeretve Téged,
szolgálva őket.
Szerelmes Szívedbe rejts el engem, Uram,
hogy vágyódásomban foltot ne ejtsek,
s szívem Szívedbe helyezzem,
Hozzád simulva érezzem dobbanásaid,
s Lélegzeted mint éltető pára oltsa szomjam.

Szerető Szíved dobbanásait hallgatom a csöndben,
szívem kis kalimpálása válaszol.
Ez vagyok én, Uram, ennyit adhatok,
s Te milyen boldog vagy, hogy ennyit is Neked adok...

élet

mint aláhulló hópihe
csak az életünk,
mely Isten kegyelmétől függ...
alakja, hossza, útja vége,
de míg szálldogál, 
a levegőben cikázik
az Úrnak táncol...

lélegzet

lélekbe hasító fájdalommal ég a felismerés
ez volt az utolsó lélegzetem?
kérésem Hozzád repül követségbe
mint kegyelmet kérő futár
ennyi lett volna?
s ez is elég lenne...
s Te nem futárt küldesz,
életem kezedben van, Uram,
Magad jössz el, hozod Sóhajod
s tüdőm levegőben fürdik újra

vallomás

Mint méhecske a virág után,
úgy vágyódik lelkem hozzád, Istenem,
mint illata vonzza a méhet,
úgy vonz szerelmed, Uram,
mint méz nyugtatja a méhet,
úgy oltja szomjam Szavad,
mint méz aranyló fényén megcsillan a napfény,
úgy csillog tisztaságom neked, Uram,
mint a dolgozó állatka serénykedik,
úgy tart fáradhatatlan szolgálatom, Uram,
édességed vonz engem, Uram,
s engedelmes szívem Hozzád emelem.

fátyolos reggel

Földig tartó ködben,
reggeli álmossággal szaladok utamon,
s csodálkozom a didergő házfalakon,
melyekre földig érő permetfátyol terül,
megállok egy percre,
szememben feldereng az éjszakát betöltő
sötétség halvány visszhangja,
ahogy áthatol a fény a sűrű homályon,
gondolatom Hozzád emelem, Istenem.

Köszönöm, Uram, Fényed,
mely eloszlatja a sötétet.
Köszönöm, Uram, Világosságod,
mely felderíti lelkem,
s gyengéd derűjét szórja szét.

nehéz

Nehéz, Uram!
nagyon nehéz...
szeretnék elfutni,
messzire szaladni,
s tudom, onnan is visszahívnál,
édes szavakkal csalogatnál.
Olykor szeretnék a föld alá bújni,
s Te oda is lekiáltanál.
mit tegyek hát Uram, ha nehéz?
Te minden könnyem kezedben gyűjtöd egybe...
sebeimet öntözöd, fájdalmamat mosod,
lelkem felderíti gyöngéd mosolyod.

utazás

Magányosságom végtelen tengerén ringatózom
az össze-eszkábált tutajon,
hajótörött homályosodó tekintetével
a láthatárt kémlelem,
partot keresek, csendes kikötőt,
hol mentőegységemet kibogozhatom.
Hullámok ringatnak álomba,
és hullámok ébresztenek reggelente.
Biztos pontom magamban hordom,
béke szigete mélyen bennem..
szobámban ülve mégis tengeribeteg lettem.

Hajnal derengő fényében,
Te jöttél felém.
Szereteted világosságában,
melengetőn megöleltél,
s míg fáradt tagjaim felengedtek
Te meséltél nekem.
Tóról meséltél, hol látni a partot,
hol halásznak szüntelen,
és este a tűz körül ülve
így mesélnének nekem...
Családról meséltél,
melynek Te vagy az Atyja.
Szeretetről, melynek Te vagy a forrása...
Jóságról, mely mélyen Benned gyökerezik,
Irgalmasságról, mely ajándék,
a hosszú út után.
Elmerültem Benned,
és Te hazavezettél, Atyám.

 

eső

csendesen esik az eső
ezernyi és ezernyi könnycsepp hullik alá
arcomat az égnek emelem
s megfürdök zokogásodban

TE

Fájdalmad könnycseppjei gyűlnek
a végtelen tenger medrében,
Szelíd mosolyod varázsol
vakító fehérségű partot,
Lelked tükre rajzol virágot,
és rá döngicsélő méhet,
felettük mindig világít
Szereteted gyengéd fénye

emlékek

Életünk kanyarog úttalan-utakon,
léptünk koppan ódon kavicson,
fájó derékkal hajolunk fölébe,
elmúlt idők éltelen tengerére.

képek

saját képek innen-onnan
katt ide

csepp

cseppen egy csepp
koppantja a cserepet
cseppen egy csepp
kongatja az üres vödröt
gurul egy csepp
végigszánkózik arcomon
cseppen egy cseppben
fájdalom és szenvedés...

gurul egy csepp a tetőn
összegyűlik a többivel
telíti a vödröt
gurul egy csepp, arcomon
összegyűlve többivel
áztatja a kendőt

cseppen egy csepp
zenebonát csap
cseppen egy csepp
játszadozva kacag
cseppen egy csepp
összeáll a szonáta
cseppen egy csepp
harsonák kísérik

cseppek...
megáradt patakként szaladnak
csobogók verik a visszhangot
lelkem legmélyebb érzéseire
elszánkázik rajtuk egy gondolat
"szeretet-cseppek" áradata

forrás

mindannyian tiszta forrásra szomjazunk. csak azt tudjuk, hogy szomjasak vagyunk. az élő víz pedig ott csobog előttünk. mégsem ismerjük fel. vakok és süketek lettünk, hogy meglássuk azt, amire szívünk vágyik. nem merjük elmondani senkinek, de még magunknak sem. félünk. s félelemből megfosztjuk magunkat attól, ami igaz, ami szép, ami megnyugtatna bennünket.
tiszta forrás nem csak az erdőben fakad, ott van mindenütt
talán épp az orrod előtt... vedd le a "szemüveged", ami vakságot okoz, és nézz a szíveden át a környezetedre!
vedd észre a forrásokat, vedd észre, hogy sok, hideg, jóízű forrás van körülötted!

csendélet

ülök az erdő csendjében
gondolatom visszhangzik bennem
áramlanak az érzelmek
mint patak szalad a hegyről
itt ülök magányomban
egy kövön a patakban
s feltűnik egy szarvas
hűs forrásvízre szomjazó
nézem az állatot
méltóságát csodálom
megijed egy madárneszre
s elfut előlem
így szaladnak az emberek is
ha Isten közeledik feléjük
ne fuss el, nem bántalak
szeretnélek, védőn átölelni téged

pók

pók, ami keresztesi, de nem keresztes

Mátrakeresztes 3

Erdők, mezők, rétek... hiába no! szép a Mátra!

Fák, fűszálak, és sok-sok tücsök (elbújtak)

 Gomba :c)

Egy túra kellékei (a másik cipő is megvan ám :)

Mátrakeresztes 2

Hajóvonták találkozása tilos!

Buckák...

.. hopp! Egy hegy!

Hétvégi viskó.. csak valaki nem szeret füvetnyírni...

Ábel eltévedt a rengetegben, nekünk nem sikerült

Mátrakeresztes 1.

Mátrakeresztesi látkép

Kövecses patak

Kövecskés patak :c)

Vizsgakép 1 - SIKERÜLT!!!

Vizsgakép 2 - Ez is SIKERÜLT!!
 

gombai képeslapok 1

tanács

mikor nagyon szeretünk valakit, már nem akarunk róla beszélni, mert szavak nem elégségesek az érzés magasztosságának kifejezésére...

mégis a másik összeroskad, mert nem hallja, hogy szeretjük
mi is magunkba roskadunk, ha nem halljuk: szeretlek!

ez nem érzelgősség
egyszerűen így működünk...

Istennek hányszor mondod egy nap: szeretlek
Ő mindig mondja, állandóan: SZERETLEK
hogy nem hallod?!
ha folyamatosan beszélnek hozzád, nem fogják meghallani, ha mondasz valamit...

próbáltál már csendben, szótlanul RÁfigyelni?

...kevésbé szeretnélek...

 

"Ha kevésbé szeretnélek, többet tudnék róla beszélni." 

Jane Austen: Emma

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Antoine de Saint-Exupery

amikor gyülekeznek a felhők

 

 

 

választás

Az óramutató újabbat kattan,
távolság egyre nyúlik,
az árnyékom szökik
a nappal a látóhatár alá.
Fájdalomvihar tép,
szívem-lelkem vérzik
lassan erőm is fogyatkozik
éjjel majd felhők jönnek.
Sötétségben telnek a percek,
talán megszökhetnék egy távoli tájra,
csábít a percek pergő kavalkádja,
egyedül maradnál, Uram, nem megyek...
maradok..
pirossá váló kendővel,
törlöm a cseppeket arcodról.

szív

Örül a lelkem,
ha szívemmel Szívedet érinthetem.
S ujjong a Lelked,
ha szívem Szívedbe merülhet.
Lelked lehelted testembe,
dobbanást Szívedből szívembe.
Szentséges Szív a Tied,
egy darab szívem Belőled.

kert

kellemes nyári este
langyosan simogat a szél
egy égő gyertya az asztalon
fénye táncot jár szememben
egy pohár vörösbor
íze s színe eggyé válik velem
tücskök ciripelnek
dallal ajándékoznak meg
bár a kertben telnek e percek
béke szigete most szívemnek

gyengeség

gyenge vagyok
olyan gyenge...
Te felemelsz
gyengéden teszed
karod erős
kereszt súlyát bírta
egészen közel
felemelsz Magadhoz

illat

Illat vagy
s illat vagyok,
Ég felé szálló illat.
Illatozó virágok
Isten oltárán

a lélek tragédiái

"Mondják, hogy az a lélek egyik legnagyobb tragédiája, ha vallásos érzékkel születik bele egy olyan világba, ahol a hit már nem lehetséges. Vajon ugyanilyen nagy tragédia, ha valaki vallásos érzék nélkül születik bele egy olyan világba, ahol lehetséges a hit?"

Julian Barnes: A napba nézve

fájdalom és gyémántok

Régi sebek,
friss fájdalommal égnek,
régi élmények,
élénk színekkel élnek.
Tetteim halottak lettek,
szavaim semmivé sínylettek.
Szenvedésem el nem mondhatom,
mellettem senki - kivel megoszthatom.
Szememből ezernyi gyémánt cseppen,
így talán újra értékes lehettem.
Mária vigasztal szavak nélkül,
Mennyei Édesanyám érintése mélyül.
Lágysága mint tavaszi szellő,
elfújja bánatom szívemből.

könnycsepp

Békésen éldegélnek a parton a virágok, hajladoznak a pálmák, cédrusok. Lágyan ringatózik a tó vize. Mélységében halak élnek, s felszínén olykor halászok rendeznek versenyt, mely a legfinomabb halvacsora címért folyik. S munka végeztével leülnek a parton, ágat hegyeznek és sütögetve beszélgetnek.. a régmúlt időkről beszélgetnek, mikor még velük volt a Király...

Szél borzolja a vízfelszínt, s mégis a mélység nyugalmat áraszt. A 'másik' parton egy kislány sétál. Boldogan hajolnak meg lába alatt a fűszálak, s lágyan simogatja arcát a napsugár. Az oly sokszor dühösen a tóra rontó szél is csak gyengéden simogat. A kislány lehajol megnéz egy kis virágot, de nem tépi le. Gyönyörködik benne. Arcán végigfut a mosoly, s édes hangon becézgetni kezdi a virágot. Nézi kéklő szirmait, leveleit simogatja. S próbálgatja, hogy vajon tudja-e hogy hívják. Szeretetében nem is gondolkodik tovább, ő ezt a virágot egyszerűen 'kis virág'-nak fogja hívni.
Figyelmét ekkor a tó fele irányítja, mely a finom hullámzásával halk csobogó hangot hallat. A kislány odamegy a partra, arcát nézi a víztükörben. Látja a világos, fodros kis ruháját, s ahogy közelebb hajol látja a mosolyt, melyet a 'kis virág' emléke miatt a tó visszatükröz. S hirtelen látja, hogy a tó is mosolyog. Nem látható ez.. csak a kislánynak.
Felnéz a tó túlsó partján végigvonuló hegyek felé. Nem is hegyek, hanem csak nagyobbacska dombok, mégis bérceknek tűnnek. Vár. Várakozásában elszomorodik. S a tó lágyan ringatja a hullámokat a felszínen. Ott csobog a lányka lábai előtt. A kislány odatekint, s látja a saját arcát ismét, s a mosoly megint ott van arcán. S ezt a mosolyt a tó varázsolta oda. A kislány leguggol a parton, és lágyan elkezdi simogatni a tófelszínt. Élvezi ahogy a vízcseppek hűsítik a kezét. Csak játszadozik a vízzel, lágyan, finoman, mintha attól félne, hogy megsérti a tavat. S a tó élvezni a kislány minden érintését.
Csend van, nyugalom. Semmi nem zavarja meg ezt a percet, mely sokáig eltart még. S a tó tudja, hogy a kislánynak el kell mennie egy napon, és nem fogja őt többé érinteni. Megjön majd az a szép fiatal nő, s elviszi lánykáját a Mennyei Királyhoz. A tó tudja, hogy a kislány nem fog hozzá szólni, nem fogja becézgetni, mint a 'kis virágot', de mikor elmegy, akkor a legtöbbet fogja neki adni. Ez lesz a kislány ajándéka: egy könnycsepp.

érintés

Csak ennyit akartam mondani,
nem figyeltél rám..
Csak mutatni akartam,
elég ha kezed teszed rám.
Csak érintésed vágytam,
mert többet mond a szavaknál.
Csak érintésedre vágytam,
mert őszintébb a suttogásnál.
Csak ennyit akartam mondani,
ha figyelsz s megteszed,
csak mosolyogj és simogass,
átformálja a világot kezed.

határok

Határ a csillagos ég!

a szeretetnek nincsenek határai
nincs ami határt szabhatna a szeretetnek...

lekúszik a Föld legmélyebb bugyraiba és felkúszik a legmagasabb hegycsúcsokra
mindent megmozgat..
a szeretet nem szab gátat és a szeretetnek semmi nem szab gátat
olyan mint egy hullám: csak verdesi a parti sziklákat
alakítja őket...
olykor elvesz és olykor hozzáad
s szerető simogatásában minden átalakul...

szeretet

a szeretet bátor,
a szeretet erős,
a szeretet nem fél,
a szeretet nem rejtőzik el,
a szeretet mindig megmutatja magát,
mert a szeretet szeretete, hogy szeressen

szeretni

Mit jelent szeretni?
Szeretni annyit tesz, mint átadni magam teljesen a másiknak... átadni az időt, a gyengédséget, az örömöt, de felvállalni a bánatot, a fájdalmakat, félelmeket, hibákat.
Egészen önmagunkat adnia a másiknak... ez az őszinte szeretet.
Azt mondod talán, hogy ilyen nincs, erre ember nem képes..
Valóban erre ember nem képes, mert csak Isten tud szeretni úgy, hogy közben nem fél, hogy megsebzik.. az ember retteg még a szeretettől is.
Isten adja, nem törődve azzal, hogy nem kap vissza, nem törődve azzal sem, hogy fájhat.
S Isten képes arra, hogy benned is szeressen másokat azzal az őszinte szeretettel, amivel csak Ő képes szeretni...
Merj szeretni!

"mert mindent, de mindent visszakap az ember:
az ütést is, meg a simogatást is" 
Fekete István

kavicsok és homok

"Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb.5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg?
-Igen. - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
- Most, - mondta a professzor - vegyétek észre, hogy ez a ti életetek.
A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a barátaid, a munkád, a kollégáid.
A homok az összes többi: az apróságok. 

Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében.
Először a kövekre figyelj, azokra a dolgokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok..."

pebbles and sand

A professor of philosophy stood before his class with some items in front of him. When the class began, wordlessly he picked up a large empty mayonnaise jar and proceeded to fill it with rocks about two inches in diameter. He then asked the students if the jar was full.

They agreed that it was full.

So the professor then picked up a box of pebbles and poured them into the jar. He shook the jar lightly and watched as the pebbles rolled into the open areas between the rocks. The professor then asked the students again if the jar was full.

They chuckled and agreed that it was indeed full this time.

The professor picked up a box of sand and poured it into the jar. The sand filled the remaining open areas of the jar. “Now,” said the professor, “I want you to recognize that this jar signifies your life. The rocks are the truly important things, such as family, health and relationships. If all else was lost and only the rocks remained, your life would still be meaningful. The pebbles are the other things that matter in your life, such as work or school. The sand signifies the remaining “small stuff” and material possessions.

If you put sand into the jar first, there is no room for the rocks or the pebbles. The same can be applied to your lives. If you spend all your time and energy on the small stuff, you will never have room for the things that are truly important.

Pay attention to the things in life that are critical to your happiness and well-being. Take time to get medical check-ups, play with your children, go for a run, write your grandmother a letter. There will always be time to go to work, clean the house, or fix the disposal. Take care of the rocks first – things that really matter. Set your priorities. The rest is just pebbles and sand.

bolondozol

Bolondozol gyermekien,
szavaid szólnak egyszerű-nyelven,
felemelsz kacagásoddal,
megsimogatsz pillantásoddal,
gyermeki ártatlanságod messze repít,
e világon mindent megszépít.

Leomlanak a határok,
közelben lesznek a csillagok,
a nap mosolyog békésen,
míg mi ugrándozunk a fűben,
s a hold is kacajra fakad,
ha elfáradva megpihenünk egy fa alatt...

Somlói

Jajj!
most látom csak, hogy nem írtam még a Somlói galuskáról...

öreg hiba
de annál finomabb a habja
csokiöntete alatt lapul ám sok finomság
melyből összeáll ez a lágy mennyország
rumban áztatta magát a mazsola
tejben a pudingnak pora
dió sem magától jött le a fáról
véleménye is van a darálóról
a piskótaalap megjárta a sütőt
majd fentiekkel megpakolva a hűtőt
megkérdezték egyszer tőlem:
Miért ez a kedvencem?
azt mondtam talán remegve:
Minden kedvencem benne van összekeverve.

izgalom

izgulok
történik valami
magával ragadóan száguld a szellemi éterben
szorongatom a fotelkarfát
macska helyett rovátkát rovok bele
magamat ismerve izgulok
téged nem ismerve féltelek
papírzsepit tépek cafatokra
elrontottam
nincs mivel könnyed itassam
s hívogatóan száguld az a valami
én mégsem féltelek már
kezem imára kulcsolom
érted fohászkodom

... csak nézni a csillagos eget ...

 

szavak

szavak: mennyi és mennyi beszélgetés hangzik el naponta
szavak: személyesen, sms-ben, e-mail-ben, telefonban....
szavak: mennyi és mennyi feleslegesen kimondott szó
szavak: felvállalt és fel nem vállalt...
szavak, melyekkel bátoríthatunk, ösztönözhetünk
szavak, melyekkel bánthatunk, összetörhetünk
szavak, melyekkel sérthetünk
szavak, melyekkel szerethetünk
szavak, melyek éltetnek
szavak, melyek ölnek

szavak... melyeket használod nap, mint nap?
ölsz vagy éltetsz?


"s van, aki hallgat, s az a bölcs" Sir 19,28b

gyöngédség

 
"Olykor a gyöngédség az egyetlen, amely képes áthatolni lelkünk védfalain.
A gyöngédség nem érzelgősség. 

A gyöngédség annak elfogadása, hogy a természetben semmi nem teljesen vagy örökkön tökéletes."

 

erdő és köd

Úgy látszik mostanság megfognak a ködös-témák, pedig nem is vagyok ködös hangulatban és nem is beszélek ködösen... :) persze ha még is így lenne szóljatok rám! :) No de amiről írni szerettem volna: egyik nap háttérképet keresgetve, a neten találtam egy ködös erdő-s képet, és miközben rávarázsoltam a gépemre, az jutott eszembe, hogy mintha "hiányozna" a fák közül Frodó, Aragorn, a Megye és Középfölde néhány lakója... miért van az, hogy nézünk egy képet és ehhez hasonló hiányérzetünk támad? Pedig a természet az természet és semmi keresnivalója a képzeletünk kitalált lényeinek ezeken a 'területeken'... és talán sokan vagyunk így, hogy mégis keressük a manókat, tündéreket és unikornisokat azokon a képeken vagy videókon, ami a mondavilág és mitológia szülőattyainak fejében megalkotta ezeket a történeteket. Vajon milyen lelkülettel éltek ők ezen a Földön, hogy egy kis köd, pára, vagy érdekesen szokatlan fényviszonyok egész mesevilágot, mondaköröket és (sajnos) sokszor rémképeket szült, e - önmagában - szép tájakra és jelenségek köré?! Milyen úton-módon sikerült a mi gyermek lelkünket is megmérgezni, hogy inkább keressük a törpéket - Isten csodálatos művének önmagában való gyönyörködése helyett?

csoda és köd

 Sokan kérdezik, hogy miért tetszik itt-laknom-Gombán, és miért is mondogatom azt, hogy elsőre beleszerelmesedtem a tájba?! ... kérlek szépen, azért szeretek itt lakni, mert csodát látok a természet színpadán... Mondotta volt Petőfi véleményét nem osztom, hogy "Mit nekem te zord Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája?! Csodállak, ám de nem szeretlek.." mert én igen is szeretem a dombokat, mikor az ember kiül egy vidékre, és végignéz a fenségesen hullámzó búzamezőkön, mely oly sok árnyalatával követi a dombok emelkedőit vagy éppen lejtőit... a sárguló búzamezők szép aranya, mint ország kincse gyönyörködteti a szemet... nekem ugyan ilyen érzékszervi orgiát okoz a zöld mezők látványa is... nem elég érdekes? Nem elég izgalmas? A természetbe-vágyódás-lelkülete miért törik meg egy város vége táblánál? Miért nem élvezi a természetbe vágyódó ember ha egy kicsit gyalogolni kell, hogy csodát lásson.... mindenki csodákat keres... ami az orrunk előtt van a városban is.. azonban már kilépve az urbanizált világból, kitárul a világ! Nem kell ahhoz kis országunk lassan már nem létező határait átlépni, hogy megérintsen minket az elbűvölő tájak látványa. Az elkalandozásomból visszatérve... nekem itt van a kertem végében a csoda. Mert csak kinézek az ablakon és dombokat látok, nyáron tele zöldbe öltözött szereplőkkel, most ősszel, pedig díszletváltás alkalmával tapasztalhatom a természet csodáját, amint színekbe borul... ami egyik reggel dús ködbe burkolózással kezdődött: mintha szemérmes lenne a fák és bokrok népes társasága... spanyolfalat - ködöt vont maga köré, hogy próbálgassa az ősz-Rendező által kitalált szín-darabkáit. Mindez nekem egy reggeli pillantásomon múlt, hogy ébredező pillákkal kitekintsek az ablakon és megdöbbenve tapasztaljam, hogy nincs világ... a döbbenet hatására elfelejtettem továbbkeverni a kávém cukrát.. nem látok az udvar felénél tovább... köd volt... sűrű, szinte fojtogató köd, mintha az ég tehenei túlóráztak volna, hogy tejbe öltöztessék a világot, amely eddig zöldes frissességében mutogatta magát... ez eljátszódott pár reggelen keresztül, mint bemutató előtti utolsó próbák... és egyik nap - csütörtök volt talán - megtörtént a természet csodája: kész volt a színdarab és ahogy a köd lassan színpadi függönyként húzódott vissza, úgy mutatta meg magát a főhős és főhősné új ruhájában, amely színes volt, mint egy paletta... és szólt a taps... micsoda színek! micsoda természetesség! micsoda ajándék! ... annak aki mindezt a saját kertjében észreveszi... és a köd mint alázatos (díszlet-)tervező újabb csodán töri a fejét...
2008. nov. 09.

Wynonna : When love starts talkin'

"When love starts talkin'
You got no choice
But to shut up and listen
It's a powerful voice
Open the door
And let it walk in
That's what you gotta do
When love starts talkin'"

emlék

 

Szép gyermekkor virágos kertjéből, 

ne vágyj kilépni olykorán.

Hisz örömödnek vége,

ha túl vagy az élet kapuján.

Maradj benne míg csak lehet,

kevés boldogságot nyujt a zord való.

Az élet addig kecsegtet,

Még gyermek vagy, boldog álmodozó.

 

Kert

Méhek s virágok kertednek lakói,
Méhes, virágos kert legyen szíved;
Ha nyílik benne a szerelem virága,
A barátságnak méhét is bevedd;
Mert jól tudod: szép a virág; azonban
Tavasszal él csak, és ez oly rövid,
Míg a szerény méh munkálkodásából
Megédesíted téli napjaid.
Ha e tanácsom nem lesz sikertelen:
Engedd, hogy én is méh legyek szívedben.


(?)

Boldogság

Ne keresd a boldogságot
messze földön sohasem,
nem lakik az nagyon távol
otthontól, kis szobádtól,
nem lakik az hidd nekem!


Bár körülötted hervadozni látod
a kies tavaszt,
nem veszett el ifjúsága
saját szíved kis világa
újra megteremti azt.

(?)

egyszerűség

Az egyszerűség korántsem középszerűség.
Manapság az egyszerűség művészet, amely a középszerűt, az átlagos fölé emel. Sokkal jobban érthető, mint az egymásra halmozott élvezetek kavalkádja.
Egyszerűség: tisztán, gyorsan, precízen megtenni, mondani, létrehozni valamit. Mikor tanuljuk meg, hogy az élethez nem kellenek 'cirádák' és 'hajlítások'?!!
Az egyszerűségben ott van az őszinteség mely a félreérthetetlen valóság, mert nem körbeírunk valamit, hanem megmondjuk a körbeírhatatlant.
Mondd, mersz Te még egyszerű lenni? Mersz rácsodálkozni a dolgok valóságára?

...rácsodálkoztál valaha a város közepén, aszfalttal körbeágyazott virító kis virágra?

Buborékok

...a szél szárnyán lágyan ringatózó szivárványszínekbe öltöző játékos buborékok... tágra nyílt tekintettel - gyermeki lelkülettel csodáljuk őket, és miközben elvarázsolnak könnyed ringatózásukkal, megigéznek, és szeretnénk őket.. egészen magunknak szeretnénk őket... de jaj! ha megfogsz egyet, szétpukkan, és odavész a varázs! Csak nézd, és vonzz oda minél több csodálkozó tekintetet...

Kő

"Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson Téged,
s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy Te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld ezzel az akadállyal Neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott."

Túrmezei Erzsébet

Napi "idill"

Olykor csak ülök a monitor előtt és egy-egy álláshirdetés között unottan átolvasom a megcsappant maileket és tudatosítom, hogy talán nekem is írnom kellene.. de valahogy erőt vesz rajtam a nemtörődömség, vagy talán a lustaság, és inkább kikapcsolom a gépet, végül is olyan sok áramot fogyaszt... ám olykor kapok kedves emberektől, még kedvesebb levelet, még ennél is kedvesebb tartalommal, mint hiányzol!, élsz még?, eltűntél!?.. igen olykor szeretnék egészen eltűnni, légneművé válni, mint tiszta alkohol szétterjedni a levegőben. Bár legjobb lenne világgá menni és ottfelejteni magam valahol, ahol csend van, nyugalom és nem zavar meg a postás csengetése, a mobiltelefon kiabálása! Szeretném egyszer nagyon otthagyni magam valahol, csak egy kis időre... talán a legjobb választás egy tópart lenne, egy meleg nyári délutánon, mikor a víz színe fölé hajló fűzfa védőn ad hűvöset a megfáradt utazónak...

Ady Endre - Istenem

"Istenem. Egy ház. A mienk egészen.
Hol nincs házmester, fertály és robot-nap,
Hova a fáradt bátoran benyithat,
Csak érezze, hogy a földön van épen
S piheghet bátran, szabadon és mélyen."

Martina McBride : Blessed

"I have been blessed
And I feel like I've found my way
I thank God for all I've been given
At the end of every day
I have been blessed"

Látom utam...

"Látom utam, mint égen a madár,
Majd megjövök! hány kört írok le még,
Nem kérdem: de ha nem küld jégesőt,
Isten, sem tűzgolyót, fojtó havat,
Egyszer - ha úgy akarja - megjövök!
Ő vezet s a madár. Amikor Ő akarja!"


Browning: Paracelsus

Legyen benned szeretet

  

"Legyen benned a szeretet
Bölcs, mely untalan figyel:
Mely letörli a könnyeket,
S mosolyra mosollyal felel,
S hogy így tehess, legyen szíved,
Mely önmagának nem teher."

A. L. Waring

Kétséget, kínt, fájdalmat

" Kétségeket, kínt, fájdalmakat
Csak úgy tekints, mint árnyakat,
Velünk a halál nem marad:


Bár sivatagban lépdelünk,
Labirinth tekereg velünk,
Földmély sötétjén átkelünk,


Ha Vezetőnkre hallgatunk,
Legyen bármily sötét utunk,
az égi fényre följutunk!


S kiket ma vad hullám dobál,
Partra sodor a tengerár,
s végre Atyánknak háza vár!"


R.C. Trench

Szeretni valakit

"Szeretni valakit azt jelenti,
hogy mindig reménykedem benne.
Attól a pillanattól kezdve, amikor megítéltük,
korlátoztuk iránta bizalmunkat,
egyenlővé tettük és azonosítottuk azzal,
amit tudunk róla,
és felhagytunk azzal, hogy szeressük.
Éppen emiatt aztán már nem is lesz képes
jobbá és nagyobbá válni,
hiszen bezártuk őt.
Minden jót fel kell tételeznünk a másikról,
és mernünk kell
a szeretetnek lenni ebben a világban,
amely már képtelen szeretni."


Charles de Foucauld

Bor, mámor, Provence

Nohát ez tetszik (höhöhö):

" Kitárta az egyik konyhaablakot, elűzve egy méltatlankodó galambot, és meghallotta a távoli harangszót, amely misére hívta a falusiakat, egy a vasárnapi ebédet megelőző áhítatos közjátékra. Erről eszébe jutott, egyszer olvasott egy cikket, amely azt állította, hogy a katolikus hívők jobb étvággyal és kiadósabban étkeznek, mint a protestánsok, mégpedig azért, mert ők a terített asztal mellett elkövetett falánkság bűnét meggyónhatják, s így mentesülhetnek minden bűntudattól."


Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

"Fejüket csóválják, ... sose gondoltak rá, hogy nekünk is kellenek a pillanatok, amikor az esélyek egyenlőek, mikor láthatjuk, hogy valaki aszerint boldogul, amilyen ügyes vagy bátor vagy leleményes. Abban a percben, mikor a rátermettebb győz, még hinni is tudok abban, amiben egyébként soha, az elhivatottak, a tehetségesek sikerében."

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel 
tengerparton jártam, s az életem 
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: 
két pár lábnyom a parti homokon, 
ahogy Ő mindig ott járt énvelem. 
De ahogy az út végén visszanéztem, 
itt-amott csak egy pár láb nyoma 
látszott, éppen ahol az életem 
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. 
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: 
„ Amikor életem kezedbe tettem,
 a követődnek szegődtem, Mesterem, 
azt ígérted, soha nem hagysz el engem, 
minden nap ott leszel velem. 
S most visszanézve, a legnehezebb 
úton, legkínosabb napokon át 
mégsem látom szent lábad nyomát! 
Csak egy pár láb nyoma 
látszik ott az ösvényen. 
Elhagytál a legnagyobb ínségben?” 
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: 
„Gyermekem, sose hagytalak el téged! 
Azokon a nehéz napokon át 
azért látod csak egy pár láb nyomát, 
mert a legsúlyosabb próbák alatt 
téged vállamon hordoztalak!”

Túrmezei Erzsébet

Pio atya

..Isten szentje azt mondotta, hogy
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Írigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"

kávé és cigaretta

kint a kertben ücsörgök csendesen
előttem kávé gőzölög hevesen
s egy cigarettaszál gurul sebesen


egy kávé mit élvezettel iszogatok
s a cigaretta amelyet sose szívok


halkuló madár-csicsergésben
a lemenő nap fényében
kint a kertben egyedüllétemben


2009.05.05

Találkozások

Találkozások...emberekkel, akikkel hosszabb - rövidebb ideig egymás közelében éljük az életünket. Mintha egy vonaton utaznánk - mint oly sokszor használják ezt a hasonlatot - csak utazunk egy kocsiban és az emberek változnak körülöttünk. Egyik állomáson felszáll valaki, leül mellénk és beszédbe elegyedünk. Semmi különös témáról nem beszélünk, azonban az eszmecsere nemes egyszerűségében megfoghat bennünket a másik lélek egy darabkája. Már megmondani sem tudjuk, mikor szállt fel a vonatra, és lehet hogy jelenlétét csak a hiánya érteti meg velünk, amikor feláll mellőlünk és leszáll egy városszéli állomáson. Mi integetünk az ablakból és reméljük egyszer még élvezhetjük a vele való, nemesen egyszerű beszélgetések óráit.... vannak akik hosszú-hosszú évekig velünk utaznak. Oly természetessé válik jelenlétük a mi életünkben, hogy mikor észrevétlenül távoznak közelünkből, még sokszor előfordul, hogy magunk elé képzelve beszélgetünk velük és halljuk a válaszokat, vihogásokat és vigasztalásokat. Vannak emberek, akik csak villámlátogatást tesznek a kupéban és máris továbbállnak... azonban vannak, akikkel a találkozás meghatározza a további életünket. Minden találkozásban - amiről most beszélek - ajándék van; egy mosoly, egy köszönöm, egy jó beszélgetés... semmi több, de lehet egy életre szóló barátság újra és újra lefolytatott párbeszéde, egy viharos szerelem, egy dühös veszekedés, kibékülés...megbocsátás...szeretet... Figyelj. Figyelj arra az emberre, aki épp most szállt fel a vonatra azzal, hogy belépett a szobába, vagy beszáll az autóba, esetleg megismerkedtek egy társaságban... velünk utaznak. Fontosak ezek a találkozások. Legyenek fontosak az emberek is... megismeréssel felismerés is járhat... ezért sokat, de tényleg sokat beszélgessünk. Vannak igazán kivételes találkozások, mikor a szó sem 'elég' és a másik mozdulataiból, gesztusaiból már érzed a lelkét... Őket viszont különösen féltve óvd a felesleges locsogástól!
Az igazi barátság? Csak ülni egymás mellett... csak csendesen, csak szótlanul és nem érezni a pillanatokat kínosnak... egyszerűen átélni az együtt eltöltött percek felemelő csendességét, meghittségét....